A szezon első két versenye érzelmi hullámvasút volt számomra és mindenki számára az AT&T Williams csapatnál. Hullámhegyen hagytuk el Ausztráliát: itt ünnepelhettem az első dobogós helyezésemet a Formula 1-ben és az FW30 versenyképesnek bizonyult.

Ugyanakkor Malájziában nem voltunk versenyképesek és annak kiértékelése, hogy miért történt ez meg, most id folyik a grovei bázison. A legnagyobb problémát a gumik okozták. A pálya új aszfaltján nem tudtunk tapadást generálni a Bridgestone közepesen lágy és kemény gumijain sem, annak ellenére, hogy magas volt a pályahőmérséklet. Úgy tűnt, hogy a McLaren is hasonló problémával küzd, szóval nem voltunk egyedül. A probléma eredményeképpen a 16. helyre kvalifikáltam magam. Egészen elégedett voltam a második etapban elért eredményemmel, de a köridőm nem volt elég. Úgy gondoltam, hogy a versenyen a 10. helyre jó lehetek, ha jól rajtolok, de mindez kútba esett, miután az első körben összeütköztem Timo Glockkal és a boxba kellett hajtanom egy új orrkúpért.

Végül a 14. helyen értem célba, csapattársam Kazuki Nakajima pedig a 17. lett. Így pozitív eredmény, hogy a két egymás utáni versenyhétvégén 100%-os megbízhatóságot produkáltunk. Most már Bahrainre kell koncentrálnunk, ahol vissz kell térnünk a régi kerékvágásba.

Sakhirba a Bridgestone ugyanazokat a keverékeket hozza, mint amit Ausztráliában használtunk, és ez jó hír. Ezenkívül lesz néhány fejlesztés is az autón, így alig várom hogy elkezdődjön a hétvége.

A verseny előtt visszatérek Monacóba, gondoltam rá, hogy egy hetet Dubaiban fogok tölteni, ahol melegebb az időjárás, mint Európában, de végül úgy döntöttem, hogy hazamegyek. Úgy érzem túl sok időt voltam távol és végülis Dél-Franciaországban nem olyan rossz most az időjárás, így tudok kint is edzeni.

Üdv,

Nico