Ez egy jó verseny volt számomra, agresszíven jöttem el a rajtrács 11. helyéről és minden körben kihoztam a maximumot az FW30-ból. Tekintve, hogy milyen szoros a középmezőny eleje, elégedett vagyok a 8. hellyel és azzal, hogy egy újabb pontot szereztem az AT&T Williams csapat számára a konstruktőri világbajnokságban.

Nagyon élveztem a versenyzést az Isztambul Parkban. A pálya nagy kihívás technikailag és fizikailag is, ezért nagyon nagy elégedettséget jelent, mikor jól teljesítesz rajta. Ez egyike annak a három pályának, melyen óramutató járásával ellentétesen haladunk - ami plusz megterhelés a nyaknak -, és követi a terepadottságokat. Izgalmassá teszi a vezetést, hogy szinte vakon hajtunk át dombokon - és mellesleg nem érdemes tele gyomorral versenyezni.

 Mivel a megszokott augusztus helyett ezúttal májusban került sor a versenyre, sokkal hűvösebb volt az időjárás. Ez problémákat okozott nekem pályán és azon kívül egyaránt. A pályán kivül ez azt jelentette, hogy a motorhomeban éjjel fel kellett kapcsolnom a fűtést, mert nagyon hideg lett. A pályán pedig az alacsonyabb hőmérsékletek miatt keményebben kellett dolgozni azon, hogy megfelelő hőfokon legyenek a gumik. Nem szenvedtünk annyira, mint néhány más csapat, de nagyon komolyan oda kellett figyelnünk erre az edzéseken és a kvalifikáción is.

Csalódott voltam, hogy nem jutottam be a Q3-ba, hiszen ez a célom minden versenyen. Volt néhány dolog az autón, amivel nem voltam megelégedve és egy kicsivel lemaradtam az első tízről. Ez persze azt is jelentette, hogy megválaszthatom az üzemanyagmennyiséget és optimális stratégiával versenyezhetek.

Az FW30 egyik erőssége az álló helyzetből való kigyorsítás. Ezt az előnyt sikerült kihasználni az Isztambul Parkban, ahol nagy a különbség a pálya tiszta és poros oldala között. A 11. helyről, a tiszta oldalról rajtolva, bíztam benne, hogy javíthatok néhány helyet.

Jól reagáltam a kialvó lámpákra és a harmadik kanyarban megelőztem David Coulthardot és Jarno Trullit. Aztán Nick Heidfeld mellé mentem, de ő túl szélesen kanyarodott és a fűre kényszerültem. Visszatértem a pályára és sikerült magam mögött tartani Davidet és Jarnot, így a 9. helyen haladtam.

Mivel Heikki Kovalainen a boxba hajtott a 2. körben, a 8. helyre kerültem. Innetől a leintésig küzdöttem Coultharddal és Trullival. Minden körben úgy hajtottam, mintha az lenne az utolsó és a srácok a boxban két remek kerékcserét csináltak. Nagyszerű munka mindenkitől!

Most valami más következik majd. Monaco, az F1 koronájának egy újabb ékszere, mely tulajdonképpen a hazai versenyem is. Szeretek a város utcáin versenyezni és a monacói pálya általában fekszik a Williamsnek és a Rosbergeknek. Édesapám 1983-ban nyert itt, idén pedig én keményen fogok hajtani, hogy szerezzek néhány pontot.

Találkozunk Monacóban,

Nico