Az FW30 versenyképes volt mind Monacóban, mind Montrealban, mégis pont nélkül távoztam mindkét futamról. Ez nagy csalódás számomra és a csapat számára is, hiszen ennek eredményeképpen visszacsúsztunk a 6. helyre a konstruktőrök között. A 19. körig fantasztikus versenyem volt Montrealban, megelőztem Fernando Alonsót az első kanyarban és kényelmesen haladtam a 4. helyen Kimi Raikkönen mögött, mikor - akárcsak a többiek előttem, bementem a boxba tankolni a biztonsági autós fázis alatt.

A srácok nagyszerű kerékcserét csináltak, de sajnos mindennek vége lett, mikor nekimentem Lewis autójának a már sokat kitárgyalt boxutcai balesetben. Nem volt nagy ütközés, mert szinte nem is éreztem a cockpitben, de arra elég volt, hogy leszakadjon az első szárnyam és még egyszer be kelljen jönnöm a következő körben. Ezzel elvesztettem az esélyt, hogy jó eredményt érjek el, bár a leintésig sikerült feljönnöm a 10. helyre a 17. pozícióból.

Mint csapatnak túl kell lépnünk a csalódást jelentő kanadai versenyen, és a jó dolgokra kell figyelnünk, amiből szintén volt több is. Például rengeteget javítottunk az autón a hétvége során a trükkös pályakörülmények ellenére, melynek eredményeképp néhány helyen feljött az aszfalt. Az első edzésen, ami még félig esős volt a 11. voltam, a másodikon, ami száraz volt a 8. lettem, míg az utolsó szabad edzésen én voltam a leggyorsabb. A versenyt az 5. helyről kezdhettem - mely az idei legjobb eredményem. Tehát sok pozitív dolog is történt, ami bátorítóan hat.

Most egy teszt vár rám Barcelonában, ahol néhány továbbfejlesztett alkatrészt is kipróbálunk, melyeket Franciaországban és Angliában vetünk be. Az aerodinamikai hatékonyság mindkét pályán nagyon fontos, mert ezek a pályáka gyors és lassú kanyarok kombinációi és a két legutóbbi cslódást jelentő eredmény után, a cél az, hogy ismét pontokat szerezzünk.

Üdv,

Nico